A kávézóban ismertem meg a napelemes rendszerek szakértőjét
Mondhatom, hogy a kávézás is egy hobbi számomra. A kávézás nem csak azt jelenti a részemről, hogy reggel felkelek, lefőzök egy kávét és megiszom. A kávézás egy rituálé számomra. És ha már a reggelről van szó, akkor elmondhatom, hogy a reggeli kávézás számomra a nagy betűs rituálé. Amikor felkelek, első dolgom, hogy lefőzök egy kávét. Már az elkészítése is jó érzést tölt el bennem, megnyugtat. Szeretem az illatát, szeretem a kedvenc bögrécskémet, amiből reggelente kávézom. És szeretem az a tíz percet, amikor kávézom. Leülök csendben, és átgondolom, mi az, amit aznap el kell végeznem, mennyi dolgom van és ilyesmi. És igen. Nem fogod elhinni, mert ez tényleg olyan, mintha egy filmrészletet mesélnék el. Pedig így van. Olyan szerencsés vagyok, hogy a saját kis teraszomon nézhetem reggel a napfelkeltét, és eközben gondolhatom át a napomat. Lehet, hogy más számára ez teljesen normális dolognak tűnik, de azért lássuk be, hogy olyan világban élünk, ahol vannak emberek, akiknek nem adatik meg a saját lakás vagy ház. Én sokat dolgoztam és küzdöttem azért, hogy megszerezzem ezt a színvonalat, amiben élek.
És most is nagyon sokat teszek érte. Tudom, milyen nehéz a semmiből felhoznia magát az embernek. De valahogy el kell kezdeni. Kockáztatni kell, vért kell izzadni, és fontossági sorrendet kell felállítani. Most is sokat dolgozom, azonban az a szerencsém, hogy az irodámhoz közel van egy kávézó. Ez a kedvenc kávézóm, nagyon gyakran járok ide. Azonban szeretek új kávézókat felfedezni. Szeretem azt az érzést, amikor beülök egy kávézóba, érzem a finom kávéillatot, látom, ahogy az emberek gyorsan beugranak egy kávéért, aztán szaladnak tovább, vagy éppen a kávézóból dolgoznak. Megy az élet ezerrel és kedvelem ezt az érzést, amikor van egy kis időm, hogy beüljek egy helyre és figyeljem az embereket. Néha azon gondolkozom magamban, hogy ki mivel foglalkozhat, mi járhat éppen a fejében, vagy hova siethet éppen.
A minap is pontosan ezt tettem. Beültem a kedvenc kávézómba, lecsüccsentem a kedvenc asztalomhoz, és olvasgattam egy kicsit. Saját vállalkozásom van, így reggelente nem kell pontosan időre rohannom az irodába, hanem szentelhetek magamnak előtte legalább egy órát, amíg felkészítem magam az aznapi pörgésre. Miközben a kávémat kortyolgattam és olvastam, arra lettem figyelmes, hogy két igen jól szituált férfi ült le a mellettem lévő asztalhoz. Kávét rendeltek és croissant. Aztán elővettek egy csomó papírt és egy laptopot is, és ezerrel számolni és rajzolni kezdtek. Először fogalmam nem volt, miről van szó, aztán rájöttem, hogy napelemes rendszerekről beszélgetnek. Az egyikük volt az ügyfél, éppen neki magyarázta a szakember, hogy ő mit és hogyan gondolt a kivitelezéssel kapcsolatban.
Annyira elbambultam, miközben hallgattam őket, hogy fel se tűnt, hogy közben néha-néha rám néznek, hogy most mi bajom van. Gyorsan feleszméltem és bocsánatot kértem, elmondtam, hogy a témával már én is barátkozok és teljesen meglepődtem, hogy éppen ma fogok valakikkel találkozni a kedvenc kávézómban, akik pont arról beszélgetnek, ami éppen nálam is aktuális téma. Nem is akartam őket feltartani, elkezdtem olvasni, bár vissza kellett lapoznom egy oldalt, mert elfelejtettem a nagy meglepődésemben, hogy mit olvastam odáig.
Amikor végeztem és már úgy éreztem, hogy lassan indulnom kéne, mert a többiek rám várnak, ugyanis aznapra megbeszéltünk egy meetinget, akkor felálltam, hogy összepakoljak. Láttam, hogy ők még nagyon a téma közepén voltak, ezért próbáltam halkan összepakolni, anélkül, hogy bármit is kiöntöttem volna vagy feldöntöttem volna. Azonban a napelemes szakember gyorsan felállt, megállított és átadott egy névjegykártyát azzal a szöveggel, hogy ha bármilyen kérdésem merülne fel a témával kapcsolatban, vagy úgy érzem, hogy eljött az ideje a napelem telepítésnek, akkor csak hívjam fel. Megköszöntem, hiszen ez igazán kedves volt tőle. El is tettem a tárcámba.
Azóta ugyan nem jelentkeztem nála, hiszen még azért ennek jobban utána kell járnom, mert nem teljesen vagyok vele képben. De tudom, hogy nem véletlen adta a névjegykártyát, mert szívesen tájékoztatna, azonban nem akarok úgy beszélni vele, hogy nekem még fogalmam sincs az egészről.
Tudom, hogy a napelem rendszer jó befektetés, ugyanis ki lehet vele váltani a villanyszámlát. Vagyis egy idő után megtérül az a pénz, amit rászántunk. Elsőre mindenki a fejét fogja, hogy milyen sokba kerül, de van azért módja annak, hogyan kell végül összeszedni erre a pénzt, vannak pályázatok is. Illetve környezetbarát is, ami engem nagyon motivált már akkor is, amikor tudomást szereztem a napelemes rendszerekről. Szóval adok magamnak még egy kis időt a kutakodáshoz, utána pedig felhívom a szakembert, hogy szépen mindent át tudjunk beszélni, utána meg átgondoljam, hogy mikor legyen akkor aktuális a dolog.