Nemrég bejelölt Facebook-on az általános iskolai legjobb barátnőm, Csenge. Anno elválaszthatatlanok voltunk, mindent együtt csináltunk, még nyaralni is közösen mentünk, ugyan is a szüleink is nagyon jóban lettek. Azonban ezek a kisiskolás barátságok sajnos gyakran nem egy életre szólnak, mert könnyen elsodródhatnak egymás mellől az emberek, annyi változás következik be az életükben, abban az időszakban.

Velünk is ez történt. Mondhatni közhelyesen és séma szerint zajlott ez kettőnk között is. Először is különböző gimnáziumba mentünk, ráadásul én egy jó messze lévő városba. Eleinte persze próbáltuk tartani a kapcsolatot, még leveleztünk is, és gyakran találkoztunk hétvégenként is, amikor haza mentem. Megfogadtuk, hogy bármi lesz, mi nem távolodunk el egymástól, de hát ember tervez, Isten végez, és hát nem sikerült tartani a fogadalmunkat. Így a kamaszkor kellős közepén mindkettőnknek lett szerelme, és még kevesebb időnk maradt egymásra, ráadásul egy idő után nem is nagyon maradt miről beszélgetnünk, mert nem ugyan abban a körben mozogtunk, nem nagyon voltak más, közös barátaink. Egy szó, mint száz, már egy idő után nem tartottuk a kapcsolatot.

Most viszont, hogy bejelölt (hosszú unszolás hatására végül én is regisztráltam a Facebook-ra), rögtön írtam is neki, hogy találkozzunk egy kávé erejéig, mert érdekel, hogy mi van vele mostanság. Nem kellett sokat várnom a válaszára, és meg is beszéltük a találka idejét a kedvenc kávézómba.

Hirtelen rá se ismertem Csengére, amikor megérkezett. Mindig is egy csajos lány volt, ami annyit jelent, hogy mindig tökéletes volt a sminkje, a frizurája, imádta a rózsaszínt és a manikűrjére is kiemelt figyelmet fordított. Na, most sem volt ez másképp, csak éppen ezeken felül Csenge egy motorról pattant le érkezéskor, nekem meg leesett az állam, mert azért egy ilyen vagány dolgot nem néztem volna ki belőle.

Amint megkaptuk a kávéinkat, rögtön faggatni kezdtem. Elmesélte, hogy a vőlegénye, Dani, vezette be a motorozás rejtelmeibe, és bár eleinte ódzkodott a dologtól, végül hamar szerelembe esett a vasparipákkal. Gyorsan letette ő is a jogsit motorra, és azóta ketten, két külön mocival szelik az utakat a párjával. Azt mondja, így kényelmesebb és több cucc elfér a hátsó részen. Ezért sincs már kocsijuk, mindenhova motorral mennek.

De nem ment minden zökkenőmentesen, mesélte Csenge, ugyan is a megfelelő motoros ruházat kiválasztása nem egy könnyű feladat. Ugye az ilyen fajta szereléseknek nem csak strapabírónak, de kényelmesnek is kell lennie, valamint nem elhanyagolható szempont, hogy mennyire védi az ember testét. Szerintem mondanom sem kell, hogy igen költséges egy ilyen szett beszerzése, és a minőség nagyon fontos. Ráadásul, ahogy már említettem, Csenge igencsak ad a külsejére, így a motoros ruha kinézete is lényegi aspektus volt.

Jó sokáig keresgélt a neten, de valahogy sehol sem találta a neki megfelelő cuccokat. Tényleg, több száz órányi keresgélés után sem bukkant rá a megfelelőre, Dani meg már iszonyat türelmetlen volt, hiszen alig várta, hogy végre ketten szelhessék az utakat a szerelmével.

Az volt a legnagyobb probléma, hogy ha talált is valahol mondjuk egy szép és jó minőségű kabátot, de már hozzá illő nadrágot, kesztyűt és a többit már nem, és nem akart hatvan különböző helyről rendelni, ezért húzódott el a dolog.

Végül Dani segítségével megtalálta az igazit a Sixgear motoros bolt képében. Ez egy magyar cég, akik saját maguk tervezik, varrják, és aztán tesztelik a ruhadarabokat a tökéletes minőség érdekében. Nem elhanyagolható az sem, hogy a kollekciójukat a vásárlók igényeihez szabták és a mai napig várják az észrevételeket, kéréseket, tanácsokat, hogy minél tökéletesebb szetteket alkothassanak. Ez nekem eszméletlen szimpatikus hozzáállás. Ráadásul a honlapon vannak fent fényképek arról, ahogyan készülnek a ruhák (mert hát még ott helyben csekkoltuk az oldalt, Csenge gyorsan meg is mutatta, hogy miket rendelt még azon kívül, ami épp rajta volt).

De nem csak rendelni lehet, aki nem híve az online vásárlásnak, az ország több városában is találhatók boltjaik, ahol fel lehet próbálni a neten kinézett darabokat. Nem utolsó sorban pedig, mint már említettem, egy magyar cégről van szó, és hát sokkal jobb érzés egy hazai, kisebb céget támogatni, mint egy nagy multinak adni a pénzünk. Én legalább is így látom.

És ha már pénz. Ugyan nem ez a te boltod, ha a legolcsóbb szetteket keresed, de ahogy néztem, ár-minőség kategóriában iszonyatosan korrekt a bolt, hiszen a prémium minőségért nem kell otthagynod a nadrágodat is. Ezért is választotta végül Csenge is a Sixgeart. Azt mondta, hogy a lehető legjobb döntés volt, hiszen nem csak kényelmes, hanem stílusos is egyben.

Miután megittuk a kávénkat, vitt egy jó nagy kört a motoron, sőt, egy zsákutcában ki is próbálhattam, hogy milyen egy ilyen monstrumot vezetni (nem vagyok egy született tehetség, és nem is ment olyan jól, de élménynek nem volt utolsó). Nagyon jól éreztem magam amúgy, egész délután beszélgettünk, hogy kivel mi történt az évek alatt. A legmeglepőbb az volt, hogy ennyi év kihagyás után is úgy dumcsiztunk, mint akiknek sose szakadt meg a napi kapcsolata. Meg is beszéltük, hogy mindenképpen kell folytatás, és legközelebb kimotorozunk négyen (én, a párom, Csenge és Dani) a közeli erdőbe egy kellemes tavaszi sütögetésre. Már alig várom!