Amióta rászoktam a kávéra – úgy nagyjából három vagy négy évvel ezelőtt –, mindig mondtam, hogy a legcsodásabb dolog a világon. A kávézás közben történnek a legjobb dolgok.

Anyukám mindig röhögött ezen, mert szerinte ennél nagyobb baromságot még sosem hallott.

Az én rajongásom valószínűleg abból indult, hogy mindig is, világéletemben alacsony volt a vérnyomásom, és ezért szűnni nem akaróan álmosság gyötört. De komolyan, az egész általánost meg középsulit végigaludtam, kis túlzással. A fejem folyton nyomta össze, maga alá préselte az álmosság, még olyan napokon is, amikor előtte bőséggel sikerült kialudnom magam az éjszaka. Ezen az sem segített, hogy rendszeresen sportoltam. Minden hiába volt.

Furcsa, így utólag belegondolva, de nem tudom, hogy nekem vagy esetleg a szüleimnek, miért nem jutott eszembe, hogy a vérnyomás lehet a felelős ezért. Egyszerűen csak elfogadtuk, hogy hát jó, akkor én ilyen vagyok, fáradt vagyok, álmos, majd előbb lefekszem, mint a többiek, vagy alszok ebéd után is egyszer, aztán kész, punctum.

Egészen az érettségiig kellett várnom, amikor eljött a megváltás, mert reggel, mielőtt indultam volna a matek írásbelire, anyukám hívott be a konyhába, ahol épp a jól ismert hangon kotyogott már a kávéfőzőnk, és ömlött belőle a kesernyés, bódító kávéillat. Mondta, hogy igyak egyet, ettől tuti jobban fog majd az agyam…

Na és képzelhetitek, én, aki tizenhét évet leéltem kilencvenes vérnyomással, megízleltem az éberség állapotát először.

Mondanom sem kell, az agyam úgy fogott, mint még soha korábban. (Csak zárójelben merem megjegyezni, mintegy elejtve, némi szerénytelenséggel, hogy színötös lett az érettségim.)

Úgyhogy azóta a nap óta kávézok napi rendszerességgel. És ténylegesen úgy érzem így, hogy azóta jobb lett az életem. Az alappercepcióm az volt tizenhét éves koromig, hogy semmihez nincs kedvem igazán, mert inkább aludnék szívem szerint. De így, megértettem, milyen azoknak, akik normál vérmérsékleten működnek, és folyton be vannak sózva, mennének valahova, csinálnának valamit, és nem tudnak leülni egy pillanatra sem.

Szóval így, ezeket figyelembe véve már elhihetitek, hogy az én egyéni életvilágomban tényleg minden jobb, amikor kávé van a közelben.

Ezt igazolandó hadd meséljem el a következő történetet.

A párommal voltunk épp bevásárolni, egy közeli plázában.

Nekem a plázákban mindig megfájdul a fejem, és a szokásosnál lejjebb is megy a vérnyomásom. Nem tudom, miért. Egy barátom szerint – aki pszichológiát tanul – a rengeteg inger miatt, amelyek ott érnek, másik barátom szerint – ő szociológiát tanul – a túl sok ember feszélyező jelenléte miatt, míg egy harmadik barátom szerint – aki fizikusnak készül – a plázákba lépten-nyomon felszerelt légkondicionálók okozhatják a fejfájást. Azt hiszem, ez a három talán együtt játszik közre.

A lényeg, hogy alig hogy megkezdjük ilyenkor a vásárlást, és uzsgyi, irány egy kávézó, hogy ne fájduljon meg a fejem.

A párommal be is ültünk egy kedvenc helyünkre, és meg is rendeltük a két feketét. És itt jött megint a csoda. Ő el kezdett arról beszélni, hogy a motorján le kellene cserélni a téli gumikat, s visszatetetni a nyáriakat, de nem tudja hol.

Ennyiben is maradtunk. Megkaptuk a kávékat, és elkezdtünk feléledni.

És nekem ekkor, mint mindig, kitágultak az érzékszerveim, és hirtelen észrevettem, hogy körülöttem is mozog a világ.

És ekkor – hangsúlyozom – véletlenül meghallottam, amint a mellettünk épp helyet foglaló fiúk egyike akciós nyári gumi árakról beszél. Én meg, mivel ilyenkor mindig bátrabb leszek, odafordultam, és megkértem, hogy ha már erről van szó, mondja el a barátomnak, hol is van ez, mert ő is épp szeretné lecseréltetni.

Elég az hozzá, hogy másnap már kísértem is a barátomat, hogy lecseréltesse az abroncsokat. Rendelhettünk volna is, de ő jobban szereti szakértővel feltetetni, mintsem saját maga, mert fél, hogy elront valamit. Ebben szerintem is igaza van.

Ott aztán alig bírt dönteni, akkor választék volt, és tényleg jó akciók voltak, volt gumi, ami közel ötven százalékkal volt olcsóbb, mint eredetileg.

Hát így gazdagodott egy vadiúj nyári abronccsal a motorjára. Nekem köszönhetően.

Pontosabban a kávénak köszönhetően, ami nem csak arra jó, hogy feljebb tornázza a vérnyomást, hanem arra is, hogy akciós nyári gumi árakról informálódhass.

Elképesztő, hogy mi mindenre nem jó a kávé.