Az egyik legjobb barátom, Tomi évekkel ezelőtt az ország másik végébe, Debrecenbe költözött. Sajnos így már nem tudunk rendszeresen találkozni, de az internetnek hála, szinte napi kapcsolatban tudunk lenni. Persze ez nem ugyan az, mint amikor két jó barát leül egy sör vagy kávé mellé, és kötetlenül megbeszélik az élet nagy dolgait, de hát több, mint a semmi. Amúgy nem szeretek a közösségi oldalak üzenetküldő platformjain beszélgetni, nincs türelmem a pötyögéshez, de Tomival kivételt teszek, mert vele máshogy sajnos nem tudok kommunikálni (tudom, ott van a telefon, de az internetes pötyögés olcsóbb, ráadásul igen csendes megoldás).

Azonban most, a húsvéti ünnepek alkalmából Tomi hazajött, és ha már erre járt, mindenképpen akart velem is találkozni. Nagyon örültem, hogy végre személyesen is beszélgethetünk, mint a régi szép időkben.

Meg is beszéltük, hogy a kedvenc kávézónkba megyünk, azt mondta, hogy sehol nem ivott még ilyen jó kávét, mint amit itt adnak, még Debrecenben sincs hozzá hasonló. Abban egyeztünk meg, hogy szombat délután 3-kor eljön értem, és együtt megyünk a kávéházba.

Eljött a szombat, és Tomi is eljött értem 3-kor, ahogy megbeszéltük. Azonban azt, hogy mivel jön értem, már nem közölte, így jócskán meglepődtem, amikor egy motorról pattant le, hogy üdvözölhessen. Elmondta vázlatosan, hogy új szerelem, és a motor új szerzemény, azzal jött haza Debrecenből, de majd kávézás közben elmeséli az egészet. A kezembe nyomott egy sisakot, hogy húzzam a fejembe és indulhatunk is. Megpróbáltam ellenkezni, hogy én ezt ugyan fel nem veszem, szétszedi a hajam, és amúgy is hülyén néz ki, plusz a kávézó 5 percre van, addig meg minek. Tomi azonban kötötte az ebet a karóhoz, hogy vagy felveszem és mehetünk együtt, vagy sétálok, és ott megvár, mert bukó nélkül nem ülhetek fel a motorra. Kisebb huzavona után végül felvettem a sisakot és száguldottunk is a kávéház felé.

Amikor odaértünk, és már kikértük a kávéinkat, faggatni kezdtem Tomit erről a motoros dologról. Elsőként persze a sisakról, ami, ahogy vártam, szétszedte a gondosan megcsinált frizurámat.

Tomi azonban elmagyarázta, hogy a motorozás egyik alapszabálya, hogy motoros bukósisak nélkül soha nem szabad járgányra pattanni, mert akár 50 méteren is érhet olyan baleset, ami akár halálos is lehet, ha az ember nem visel sisakot. Ezért is hozott nekem otthonról plusz egyet, mert tudta, hogy kelleni fog.

Amúgy egész pofás kis sisak volt az övé (amit nekem hozott az egy régebbi, kopottabb darab volt, de a célnak megfelelt). Megkérdeztem, mennyibe fáj egy ilyen, és hogy hol lehet beszerezni. Elmesélte, hogy sokáig keresgélt a neten, majd egy Shox nevű áruházra esett a választása, ahol jó áron kínáltak jó minőségű sisakokat, amik ráadásul jól is néztek ki. Lehetett volna üzletből is vásárolnia, de ő inkább az egyszerűség kedvéért a netről rendelte, ezzel időt spórolva magának. Azt mondta, rendben megérkezett anno a csomag, és nagyon jól bírja a gyűrődést, szóval, ha egyszer én is motorozásra adnám a fejem, mindenképpen innen rendeljem a cuccokat. Ezen jót nevettem, hiszen a motorozás nagyon nem az én műfajom, de mindig jó hasznos információkat megtudni.

Ezek után még beszélgettünk arról, hogy miként jött neki ez a motoros őrület, hogyan sikerült letenni a jogsiját, és miként zajlott a motor megvásárlása. Nagyon örültem, hogy végre találkoztunk, és tudtunk egy jót beszélgetni, és megígértettem vele, hogy többet fog hazajárni, mint eddig.