A kérdés persze költői, kávés blogokon csak hozzám hasonló kávéőrültek vannak, akik olyan elfogultak az italok fekete aranyával, hogy ha bebizonyosodnak, hogy mérgező – akkor is innák. Én nem tudnék lemondani róla.

De a kérdést azért tettem fel, mert néha egy jó erős americano nemcsak megélénkíteni tud, de előhozhat belőled olyan rejtett energiákat is, amikre nem is számítottál, hogy lappanganak benned. Úgy megélénkíti a szellemet, hogy olyasmi, ami máskor komoly erőfeszítések árán sem ment, egy csésze után szinte varázsütésre beindul.

Nekem van egy szaktársam, akivel jóban vagyok, s a kivel órák előtt, meg unalmasabb órák közben is, sokat dumálunk. Jó fej srác, bírom, mert lehet vele röhögni, de elég sokat beszél az autókról meg ilyenekről, holott kábé a megismerkedésünkkor is már tudattam vele, hogy nem vagyok egy tipikus férfi, rendkívül hidegen hagynak a mechanikai eszközök úgy általánosságban, és ez alól az autók sem jelentenek kivételt. Olyannyira, hogy jogosítványom sincs, és nem is tervezem a megszerzését.

De őt ez szemmel láthatóan, füllel nagyon is hallhatóan nem zavarja, mert nincs olyan találkozás, ahol ne hozná szóba, hogy épp mi ment tönkre az autóján, éppen milyen márkáért bolondul, vagy hogy hogyan fogja felturbózni a motort… és így tovább.

Erre aligha lehet jó taktika, mint kedvesen hallgatni, bólogatni, és figyelni. Csakhogy idővel ez a megoldás is ellehetetlenítődik, mert az ember nem képes örökké tettetni, pláne az érdeklődést.

Szóval ilyenkor a kínok kínját élem át, látványosan próbálok ásítani, elkezdek szorgosan jegyzetelni, a telefonom nyomkodni, bármi jelet kommunikálni felé, hogy észrevegye, untat a téma. De ezek a kísérletek kudarcba fulladnak minden alkalommal, és az a napom legjobb része, amikor végre valahára témát vált.

Múltkor azonban a tanár előbb befejezte az órát, és a következő óráig volt még majd hatvan perc. Felvetettem, hogy menjünk le a büfébe, és igyunk egy jó kávét. Így is tettünk. Miután kikértük, hamarosan ismét szóba került a kedvenc témája. Rázendített, hogy épp milyen problémái vannak a motornak, hiányoznak a kenőanyagok, vagy mi. Szóval a szokásos.

Már épp azon gondolkodtam, rákérdezek, nem értette-e félre anno, mikor elmondtam, hogy nem érdekelnek a kocsik, valamiként úgy, hogy azt vehette ki a szavaimból, nagyon kedvelem ezt a témát, mert már tényleg feltűnően sokat jártatta a száját erről, nekem meg elfogyóban volt már a türelmem.

Ám ekkor jött az a szokásos, jól eső érzés, amikor a kávé megdobja a vérnyomást, az agyam pedig mintha helyre billenne, és még a kedvem is jobb lesz. Hirtelen úgy éreztem, ismét képes vagyok tettetni, hogy érdekel a téma, sőt, bevallom, kicsit még érdekelni is kezdett a sztorija.

És lám, amint odafigyeltem, hallom, hogy azt ecseteli, hogy annak akar utána járni, hogy hol tudna Eneost venni, mert az a legjobb márka, de ahol volt boltban, ott nem volt?

Ekkor ugrott be, hogy én pontosan tudom, hol lehet Eneost venni,  mivel amerre lakom, van egy bolt, ahol rendszeresen látom ezt a márkát.

Csak egy kis kávé kellett, és egyből tudtam neki mondani valamit még autó témában is. Persze erre aztán elmagyarázta, hogy az összes olaj közül miért az Eneos a legjobb, meg – nagy szerencsémre – azt is, hogy mi történhet akkor, ha kifogy az olaj, vagy silány minőségűt használsz belőle. Elkopnak az alkatrészek, mert nem lesz, mi meggátolja a súrlódást és megakadályozza a korróziót. És előbb vagy utóbb az autó el sem fog indulni.

Szóval ilyen és ehhez hasonló, rám nézve tökéletesen haszontalan információkkal gazdagított és gazdagít a mai napig. Persze most már tudom mi az ellenszer, egy kis kávé, és máris újra beszélgetésre kész partner vagyok. Sőt, ezzel a megoldással, még tudom is élvezni ezt a témát, mert amúgy tényleg egy vicces figura, és ha elvonatkoztatunk az autómániájától, jókat lehet vele dumálni. Persze még mindig jobban élvezem, amikor másra terelődik a szó, és akár kávé nélkül is be tudok szállni a beszélgetésbe.